5.fejezet

Sziasztok !!!
Annyira szeretem írni a blogot, hogy máris meghoztam a következő részt :)
Remélem tetszik !!!
Ez nem lett hosszú, de ez most lezárja  a Párizsi utat.
A videót semmiképp ne hagyjátok ki ! :D
Amilyen neveket nem említettem még, de szerepel a videóban, ők későbbi szereplők,akik az osztálytársai Alice-nek ! :)

Köszönöm a 4 komizót és a 8 feliratkozót !!! :)

Puszi :*

Viszlát Párizs *-*~7.nap

Reggel mikor felébredtem nagyon szépen sütött a nap. Még senki sem kelt fel, úgyhogy addig bementem a fürdőbe készülődni. Megmostam a fogamat,kicsit szempilla spiráloztam is és egy kevés halvány arany színű szemhéjfestéket.Ezután kimentem a többiekhez,akik még mindig húzták a lóbőrt és felöltöztem. Ezt az összeállítást vettem fel, természetesen a cipőt kicseréltem egy laposra, mert rájöttem, hogy ezt nem fogom bírni... :

Mivel elhoztam magammal a naplómat, így azt kezdtem el írni.

Csak írtam és írtam. Beleírtam azt is, hogy rájöttem, szerelmes vagyok Austin-ba. Egyszerűen jól esett leírni az érzéseimet.

Nem tudom mennyi idő telt el, de azt vettem észre, hogy már mindenki fent van és nézelődik. Bezártam a naplót, és betettem a bőröndömbe. Mikor mindenki elkészült, lementünk reggelizni. Utána kaptunk 1 órát a bepakoláshoz és indultunk  az állomásra. Közben elmentünk az Eiffel-torony mellett és eszembe jutott, hogy ott milyen jó volt Austin-nal. Amikor ez eszembe jutott, ő egyből ott termett mellettem. Mélyen a szemembe nézett és utána ezt kérdezte:

-Bánod már, ami akkor történt ? 

-Nem...-válaszoltam könnyedén.Mit mondtam volna,ha egyszer tényleg nem bánom. Sőt

-Megismétlődhetne ez máskor is ?-kérdezte kis idő után.

-Talán-mondtam és közben elmosolyodtam magam.

-Te most szivatsz?-nevette el magát-Talán ?

Drámaian felsóhajtottam és ennyit mondtam magasra emelt orral:

-Megnézem a naptáromat !-és közben számolgattam az ujjamon-Tudok egy kis időt rád szánni.

- Igenis Alice kisasszony ! Szolgálatára ! Arra gondoltam, hogy vagyok elég méltó, akkor ülhetnék ön mellett a vonaton-viccelődött és közben meghajolt előttem.

- Na jólvan...Csak hagyd abba ! Mindenki hülyének néz !-mondtam és közben megfogtam a kezét.

- Érted bármit ! Kit érdekel, hogy mindenki hülyének néz ? Engem te érdekelsz !- és egy puszit nyomott az arcomra.

Kézenfogva mentünk tovább és elértünk az állomásra...Mindenki nahyon szomorú volt, hogy haza megyünk, de közben nagyon jó volt az egész hét, úgyhogy nem volt okunk panaszkodni. Az állomáson kaptunk 15 percet elmenni a mosdóba és ha akarunk, akkor venni valamit. Mi 4-esben mentünk: Austin, Justin, Gigi és én. Beültünk a Starbucks-ba. És utána elmentünk gyors pisilni. Utána futottunk, hogy odaérjünk a találkaponthoz időben. A vonat már ott volt, így felültünk. 6-an ültünk egy fülkében, Gigi, Justin, Katie, Jake, Austin és én. Nagyon jó volt. Mindent csináltunk. Felelsz vagy merszeztünk, kártyáztunk, beszélgettünk és aludtunk is. Én Austin vállára hajtottam a fejem és nagyon kényelmes volt. Volt, amikor kimentünk Austinnal, mondván hogy "megnézzük a többieket" és közben odamentünk, ahol nem látott senki és megcsókoltuk egymást. Annyira cuki Austin.

-Szeretlek-mondtam neki és átöleltem.

-Én is... Nagyon. Veled szeretnék maradni örökre-mondta.

Ez annyira kedves volt, hogy újra megcsókoltam.

Utána visszamentünk a fülkénkbe. Megtudtuk, hogy Gigi és Justin járnak. Az út többi részét is eltöltöttük, de azért 20 óra elég fárasztó. Mikor beérkezett a vonat, akkor már az összes szülő ott állt. Ahogy leszálltam, odafutottam anyáékhoz. A nővérem természetesen nem jött ki. 21 éves. Azért eléggé hiányoztak ez alatt az egy hét alatt is.

Utána mindenkit megöleltem és elköszöntem a tanároktól is, és indultunk haza. Apa húzta a nagy bőröndömet és pedig anyának fogtam a kezét. Mikor odaértünk az autóhoz, olyan rossz kedvem lett. Utálom, amikor vége van valami osztályos cuccnak. Én IMÁDOM az osztályt. Most pedig még Austin is az eszemben van. Mikor egy fél óra múlva hazaértem, nagy meglepetés fogadott. Bella (a tesóm)és a barátja egy tortával álltak az ajtóban.

Nagyon megörültem. Mikor lepakoltuk a cuccokat akkor még énekeltek is. Kaptam ajándékokat is meg minden, még a nagyszüleim is eljöttek ünnepelni. Annyira sok mesélni valóm volt, hogy nem jutottam be a szobámba egészen estig. Amikor felkapcsoltam a villanyt, nem hittem a szememnek. A szobámat teljesen átalakították. Olyanra amilyet szerettem volna. 

Nagyon tetszik. Pont olyat mondtam anyának nemrég, hogy majd ha lehet, akkor egyszer egy lila-fehér szobám lesz és tuti, hogy Párizsos cuccok is lesznek. Hát anya ezt megjegyezte és megcsináltatta. Kirohantam hozzá, és megölelgettem. Utána mikor lenyugodtam, kipakoltam a bőröndömet. Ezután vacsoráztunk és én bementem a szobámba. Felmentem a facebook-ra és az osztálycsoportunkban egy videót láttam. Megnyitottam és végignéztem. A végén elsírtam magamat. Annyira jó volt Párizs...Van benne pár WTF kép rólam, de sebaj... Az összhatás a lényeg.

Mikor mindennel elkészültem lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre. Elkezdtem sírni, de azt nem tudom, hogy miért. Csak úgy sírtam. Austin is eszembe jutott... Meg úgy minden...